Hello Chicago :)
Jelentem ideértünk.
Kb. 26 órája keltünk 3-4 órás alvás után. A reptéren iszonyat sokan voltak, több, mint fél órát álltunk sorban, hogy feladhassuk a bőröndöket. A security előtt még durvább volt a sor, így vettünk egy fast track jegyet és pillanatok alatt bejutottunk. Én köztudottan nagyon türelmes vagyok, de azt a sort már én sem tudtam volna sérülésmentes idegszálakkal végigállni, a sor vége ugyanis a check-in sornál állt. Bent aztán egy egészséges KFC-s reggelivel hangolódtunk az útra, aztán rohantunk is beszállni. Frankfurtban nyugisabb volt a helyzet. Nemrég szigorítottak a bejutási szabályokon, ez itt volt azt jelentette, hogy az alaphelyeken kívül kb. háromszor kérdezték meg, hogy hova, miért megyünk és meddig leszünk. Hát nem tudom ez mitől szigorúbb, de ha nekik így jó, akkor nekünk is.
Az út egész jó volt, filmeket néztünk, sokszor felálltunk, sétáltunk kicsit a sorok között. Én kétszer is aludtam egy kicsit. Az országba is viszonylag könnyen bejutottunk, gyorsan ment minden. Kicsit izgultunk, mert ugye kajákat nem nagyon lehet behozni, nálunk meg volt 1-2 otthoni apróság. Aztán mikor a bőröndökre várva megláttuk a kajakiszagoló kutyát, akkor inkább biztos ami biztos alapon kidobtunk mindent, csak a túlélősüti jött velünk. Amúgy senki sem kérdezett semmit, szóval nem lett volna gond, de jó volt így :)
Kicsit azért itt már kezdtünk fáradni, így a bő 1 órás metrózás (a külvároson át...) helyett inkább taxival jöttünk be a hotelbe. Nagyon érdekes taxisofőrt fogtunk ki, egy idősebb román pasi volt, aki Orbán rajongója. Ettől eltekintve jó fej volt, bár szinte biztos voltam benne, hogy nem érünk be karcolás nélkül, de nem lett baja az autónak. Jó dolgokat mesélt, jól elszórakoztatott minket.
A hotelben aztán a jól ismert helyi kedvességgel fogadtak minket, kár, hogy ilyet csak itt tapasztal az ember, Európában nem. Megkérdezték, hogy hogy ejtem a nevem, és próbálták kimondani, aminek a vége egy olaszos hangzású Erdózi lett :)
Miután lepakoltunk és pihegtünk egy kicsit, nyakunkba vettük a várost. Fontos volt a jetlag szempontjából, hogy ne aludjunk el délután 3-kor, különben sosem állunk át. Több, mint 18.000 lépést tettünk a belvárosban, láttunk sok szépet és érdekeset, aztán felmentünk a Sears (régi nevén Willis) torony tetejére, mert nem voltunk az elmúlt 24 órában eleget a magaslati levegőn :)
103 emeletes a hely, ill. ott van a kilátó része. Akkor már kezdett lemenni a nap, lett pár érdekes képünk. Bocsi de képeket most nincs erőm feltölteni.
Estére iszonyat elfáradtunk, alig bírunk járni, így metróval akartunk hazajönni.Itt az az érdekes, hogy nem csak a föld alatt, hanem a föld felett is megy vasút, a Vészhelyzetben sokat mutatták, onnan emlékezhettek. Elsőre nem sikerült jegyet venni, mert ha az ember kártyával próbál fizetni, akkor be kell írni irányítószámot, nekünk meg nem jutott semmi eszünkbe, a vonat meg jött.Aztán elsétáltunk még a Chicago színházhoz, hogy kivilágítva is lefotózhassuk, és észrevettünk, hogy ott is van egy megálló. Na most már nem bíztuk a véletlenre a dolgot, készpénzzel fizettünk. Érdekesség, hogy ezeknél a magas metróknál minden megállóban van kis rész, ahol infralámpa szerű cuccok alatt lehet melegedni :)
A város amúgy nem hazudtolja meg a becenevét, elég nagy szél volt ma is. Bezzeg pár éve amikor 36 fokban voltunk itt, akkor meg sem mozdult a levegő. Az időjárás amúgy vegyes, napon meleg, árnyékban jó a kabát. Sőt a szél miatt majdnem vettem egy sapkát is, csak sehol nem lehetett kapni. Mindenhol már a nyári cuccok vannak kirakva, pedig egy hete még esett itt a hó. Nem értem én ezt :)
7 óra időeltolódásban vagyunk, ami ha továbbmegyünk tovább fog nőni. Mára ennyi, már alig látok, így nem írok többet, inkább alszom.
Kb. 26 órája keltünk 3-4 órás alvás után. A reptéren iszonyat sokan voltak, több, mint fél órát álltunk sorban, hogy feladhassuk a bőröndöket. A security előtt még durvább volt a sor, így vettünk egy fast track jegyet és pillanatok alatt bejutottunk. Én köztudottan nagyon türelmes vagyok, de azt a sort már én sem tudtam volna sérülésmentes idegszálakkal végigállni, a sor vége ugyanis a check-in sornál állt. Bent aztán egy egészséges KFC-s reggelivel hangolódtunk az útra, aztán rohantunk is beszállni. Frankfurtban nyugisabb volt a helyzet. Nemrég szigorítottak a bejutási szabályokon, ez itt volt azt jelentette, hogy az alaphelyeken kívül kb. háromszor kérdezték meg, hogy hova, miért megyünk és meddig leszünk. Hát nem tudom ez mitől szigorúbb, de ha nekik így jó, akkor nekünk is.
Az út egész jó volt, filmeket néztünk, sokszor felálltunk, sétáltunk kicsit a sorok között. Én kétszer is aludtam egy kicsit. Az országba is viszonylag könnyen bejutottunk, gyorsan ment minden. Kicsit izgultunk, mert ugye kajákat nem nagyon lehet behozni, nálunk meg volt 1-2 otthoni apróság. Aztán mikor a bőröndökre várva megláttuk a kajakiszagoló kutyát, akkor inkább biztos ami biztos alapon kidobtunk mindent, csak a túlélősüti jött velünk. Amúgy senki sem kérdezett semmit, szóval nem lett volna gond, de jó volt így :)
Kicsit azért itt már kezdtünk fáradni, így a bő 1 órás metrózás (a külvároson át...) helyett inkább taxival jöttünk be a hotelbe. Nagyon érdekes taxisofőrt fogtunk ki, egy idősebb román pasi volt, aki Orbán rajongója. Ettől eltekintve jó fej volt, bár szinte biztos voltam benne, hogy nem érünk be karcolás nélkül, de nem lett baja az autónak. Jó dolgokat mesélt, jól elszórakoztatott minket.
A hotelben aztán a jól ismert helyi kedvességgel fogadtak minket, kár, hogy ilyet csak itt tapasztal az ember, Európában nem. Megkérdezték, hogy hogy ejtem a nevem, és próbálták kimondani, aminek a vége egy olaszos hangzású Erdózi lett :)
Miután lepakoltunk és pihegtünk egy kicsit, nyakunkba vettük a várost. Fontos volt a jetlag szempontjából, hogy ne aludjunk el délután 3-kor, különben sosem állunk át. Több, mint 18.000 lépést tettünk a belvárosban, láttunk sok szépet és érdekeset, aztán felmentünk a Sears (régi nevén Willis) torony tetejére, mert nem voltunk az elmúlt 24 órában eleget a magaslati levegőn :)
103 emeletes a hely, ill. ott van a kilátó része. Akkor már kezdett lemenni a nap, lett pár érdekes képünk. Bocsi de képeket most nincs erőm feltölteni.
Estére iszonyat elfáradtunk, alig bírunk járni, így metróval akartunk hazajönni.Itt az az érdekes, hogy nem csak a föld alatt, hanem a föld felett is megy vasút, a Vészhelyzetben sokat mutatták, onnan emlékezhettek. Elsőre nem sikerült jegyet venni, mert ha az ember kártyával próbál fizetni, akkor be kell írni irányítószámot, nekünk meg nem jutott semmi eszünkbe, a vonat meg jött.Aztán elsétáltunk még a Chicago színházhoz, hogy kivilágítva is lefotózhassuk, és észrevettünk, hogy ott is van egy megálló. Na most már nem bíztuk a véletlenre a dolgot, készpénzzel fizettünk. Érdekesség, hogy ezeknél a magas metróknál minden megállóban van kis rész, ahol infralámpa szerű cuccok alatt lehet melegedni :)
A város amúgy nem hazudtolja meg a becenevét, elég nagy szél volt ma is. Bezzeg pár éve amikor 36 fokban voltunk itt, akkor meg sem mozdult a levegő. Az időjárás amúgy vegyes, napon meleg, árnyékban jó a kabát. Sőt a szél miatt majdnem vettem egy sapkát is, csak sehol nem lehetett kapni. Mindenhol már a nyári cuccok vannak kirakva, pedig egy hete még esett itt a hó. Nem értem én ezt :)
7 óra időeltolódásban vagyunk, ami ha továbbmegyünk tovább fog nőni. Mára ennyi, már alig látok, így nem írok többet, inkább alszom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése